A fiúcska egyszer csak felkiált:
- APÚÚ! LEHET EZEN A NÉNIN KOMBINÉ???
- Fiam, nem fogod be a po... - vágja rá az apja, de be sem tudja fejezni, a nő vádló szemekkel ránéz, s így szól hozzá:
- Na de uram, mindent meg kell mutatni a gyereknek, hiszen így tanul! Nem szabad így beszélni, még megsérül a kis lelke!

Azzal lehúzza a blúzt a válláról, s megmutatja, valóban van rajta kombiné. Utaznak tovább, egyszer csak megint kezd a gyerek mocorogni, majd rövidesen felkiált:
- APUCÍÍÍÍÍ! VAN EZEN A NÉNINN MELLTARTÓ???
- A rosseb a mocskos köl... - kiált rá az apja, és persze érkezik most is a megvető pillantás a nőtől, s megint nem marad el az oktatás:
- Uram, mondtam már, ez nem jó módszer. Nem szabad így beszélni, mert megsérül a kis lelke. MINDENT meg kell neki mutatni!

Azzal lehúzza a kombinét is a válláról, jó mélyen, és megmutatja. Van rajta melltartó, bár nem sokat takar a kellemes testrészből. Zötyög a vonat tovább, hirtelen megint mozgólódik a gyerek, majd minden eddiginél hangosabban felkiált:
- APÚÚÚÚ! SZERINTED VAN EZEN A NÉNIN BUGYI???
- %$< +§ß#! Fogd má be a ku... - de be sem tudja fejezni az apja, hiszen a nő tekintete minden eddiginél becsmérlőbb, és már kezdi is.
- Hiába beszélek én magának!? A gyerek kérdez, ez természetes. Válaszolni kell, különben sérül a kis lelke.

És már húzza is fel a szoknyát derékig, s elővillan az aprócska tanga, nem igazán fedve azt, amit takarnia kéne. Az apa szeme szinte fennakad a látottakon. Halad a szerelvény tovább, és most az apuka mocorog egyre inkább. A gyerek felüvölt:
- APÚÚÚÚSKAAA! MI AZ, AMINN ÜLÖÖÖÖK???
Az apa ránéz a nőre, majd elbődül:
- AZ APÁD FA**A, HOGY A KIS LELKED MEG NE SÉRÜLJÖN!!!